Részlet a Flóra című kisregényéből
Kedves Flóri, Feleségem!
Tudatom véled, hogy Istennek hála, egészséges vagyok, van munkám.
Jó akarattal, igyekezettel vagyok felétek.
Első keresetem el fogom küldeni.
Tiszteltetem a szülőket, testvérbátyámat és a komámékat, meg az öreg Pali bácsit.
Istentől kívánok számotokra jó egészséget!György 1906. augusztus 2.
A regénybeli Flóra férje rögtön a házasságkötésük után, magára hagyva ifjú hitvesét, Amerikában keres munkát. A jobb élet reményében hozott döntés szétválasztja őket, hiába szökik utána Flóra kalandos úton, fiúruhába öltözve, gyermekkel a szíve alatt, akinek aztán a hajón ad életet, nem tudnak igazán összehangolódni.
Az asszonyt visszahúzza szíve szüleihez, haldokló édesanyjához és …Ferihez, itthonhagyott kedves sógorához. Dacolva a falu megvetésével Flóra megszüli Feri Gyermekét, s tervezik összekötni életük, hiszen Gyurka sem ír, tovább hajszolja a pénzt. De Flóra boldogságába ismét beleszól a történelem, általános mozgósítás van, Ferit behívják katonának. …”mire lehullnak a falevelek,…” vigasztalja Feri, s úgy búcsúzik Flórától, hogy nem is sejti, második közös gyermekük közeledtét.
„1920-at írtak akkor, amikor Gyurka a hosszú amerikai úrtól hazaérkezett. Az útszéli fogadó kiürült, az ivócimborák az utcára tódultak, a tagbaszakadt kocsmárosné és cingár férje is az ablakban könyökölt.
A féllábú, sérült hadirokkantak is mind-mind kivitetették magukat az állomásra, még az esperes úr is a tömeggel tartott. A nagy jelenet, amire a nézők számítottak, elmaradt.
A hadifogságot is megjárt Feri egy májusi napon érkezik a faluba, de haza már nem megy, mivel hírét adják Gyurka érkezésének. „Flórát annyira szerette, hogy nem akarta választás elé állítani.”
A regény itt még nem ér véget, de további részletezés helyett sok mindent az olvasó képzeletére és tapasztalatára bíz az író, s ki-ki a saját őseitől hallott történeteiből fűzheti tovább a történetet.
Hiába kiált fel Flóra kétségbeesetten egy újabb megpróbáltatás közepette: „Te, világ, hagyj békén minket!” – kilépni a körülmények szorításából nem tud.
„Senki sem kérdezte, hogy mikor és hol akarok megszületni, ideszülettem ebbe a századba, mikor az emberek kivándorolnak, magukkal hozzák az őseiket, a hitüket, hitetlenségüket. A képzeletüket is hozzák, és ez dönt a szépségről és boldogságról. Flóra szép és boldog akart lenni.”
A kortárs Papp Irén Flóra című regényét őseiről mintázta, s az unokáinak ajánlja azzal a vigasztaló útravalóval, amit Flóra haldokló anyja mondott: „Az Isten mindenütt veled van, hisz benned él.”
A szerző 2014-ben a nyíradonyi elszármazottak találkozóján dedikált kötetei:
PÍ-féle egypercesek (111 gondolat, IMI Print Kft., Nyíregyháza, 2007)
DIÓ ÉS VÉR (sorsdráma, magánkiadás, Nyíregyháza, 2008.
Flóra (regényes krónika 111 fejezetben, IMI Print Kft., Nyíregyháza, 2009)
Elengedett kezek (PÍ-féle sztorik felnőtteknek, magánkiadás, Nyíregyháza, 2011)