1965-2010
A szó legnemesebb értelmében a közért dolgozó fizikai munkásként élte hétköznapjait. Gondosan megtervezett közparkok dicsérik keze munkáját városszerte. Őt hívtuk, ha egy madár megsérült, ha természetjáró túrát terveztünk, és irányításával készült el a Ligetalja madárvilága címet viselő természetrajzi kiállítás a Fecskeházban. A Fecskeház nem a közkeletű „fiatalok háza” jelentést hordozta, éppen ellenkezőleg, egy régi bolt volt a Kossuth és Jókai utcák találkozásánál. A 60-as években Lukács-bolt, a háború előtt Engel Izidor nevű zsidó ember kereskedése. Az ő feleségét nevezték Fecske Teréziának, innen hát az elnevezés. Ezt a házat a Közkincs pályázattal nyert forrásból néprajzi és természetrajzi gyűjteménnyé és közösségi házzá alakítottuk, melyben a természetrajzi rész teljes egészében a Papp Jancsi magángyűjteménye, s a diaporáma a két keze munkája volt. Tíz évig maradhatott fenn ez a ház sokak örömére.
Közös ügyünk lett Tenke (Nagyszalonta mellett a Partiumban), ahová szinte hazajárt, mivel 2004-től két éven át barátjával ketten újították fel a református parókia egyik épületében található – az 1950-es években létesült- tenkei természettudományi múzeumot. A parókia udvarán egy Kossuth feliratú talapzat állt, melyről megtudtuk, hogy az ottani magyarok – mentvén a román világ rombolásától – elásták a nagy magyar szobrát, s azután többé nem akadtak a nyomára. A Nemzeti Együttműködési Alap pályázatának segítségével Kossuth-szobrot avattunk Tenkén.
Talán legnagyobb büszkesége a Debreceni Református Kollégium természetrajzi gyűjteményében végzett munkája volt. Álmodozó, érzékeny lelke sokat őrlődött a hétköznapi valóság, a hamis ígéretek és az alig karnyújtásnyi távolságra lévő vágyálmok között. A korán jött halálos kór ellenére értékes életművet alkotott a nyíradonyiaknak. Életéről igazán szép részleteket olvashatunk Molnár Csilla Kincsestára facebook-oldalon 2021. március 3-i bejegyzésben.
Az alább bemutatott füzetet 2016-ban a költészet napja alkalmából kaptam tőle, s változatlan formában adom közre.
